A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról

Megjelent a Közgazdasági Szemle 2015 decemberi számában. DOI:10.18414/KSZ.2015.12.1229

Abstract

Sok más fejlett országhoz hasonlóan Magyarországnak is szembe kell néznie az öregedő társadalom miatt fennálló problémakörrel, többek között a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kérdésével. Tanulmányunkban a Lee–Carter modell segítségével elemezzük a következő évtizedek statisztikai alapon várható demográfiai mutatóit, érzékeltetve ezzel a várható trendeket, és az ezek következtében felmerülő problémákat. A demográfiai elemzés során kapott eredményeket felhasználtuk egy nyugdíjmodell felállításához, hogy választ kapjunk arra, hogy a nyugdíjrendszer várhatóan mikor válik deficitessé adott feltételek mellett, amivel legfőbb célunk magának a problémának és a szükséges beavatkozás mértékének hangsúlyozása volt. A modellezés azt mutatta meg, hogy a nyugdíjrendszer a jelenlegi formájában – azt a jövőre is feltételezve – az általunk becsült jövőbeli népességi mutatókkal nem fenntartható, és a feltételezett paraméterekkel számolva egy évtized múlva deficitessé válik. A modell eredményeinek másik fő tanulsága a számszerű eredményeken túl az volt, hogy egyes intézkedések, illetve a gazdasági körülmények változása milyen hatással vannak a nyugdíjrendszer egyenlegére a vizsgált időszakban.