Vállalati kockázati faktorok az EU ETS-rendszerben

Abstract

Az Európai Unió az Egyesült Államok távolmaradásával vezető szerepet kapott a kiotói jegyzőkönyv kialakításában és elfogadtatásában. A tagállamok vállalásaik költséghatékony teljesítése érdekében létrehozták az európai emissziókereskedelmi rendszert (EU ETS), amely a világ legnagyobb szennyezésijog-piaca lett. A rendszer életbe lépésével a kötelezett vállalatoknak új kockázati elemmel kellett szembenézniük: az éves kibocsátásuknak megfelelő mennyiségű emissziós kvótát kell évente visszajuttatni a hatóságokhoz. Az emissziókereskedelmi rendszerben a vállalat év közben két kockázati faktorral szembesül: nem tudja előre megmondani, mennyi szén-dioxidot fog kibocsátani, és így azt sem, mennyi kvótával kell megfeleléskor rendelkeznie. Emellett az is bizonytalan, hogy a szükséges kvótamennyiséget milyen áron lesz képes beszerezni, vagy a feleslegeseket értékesíteni. A vállalat év közbeni állapotához képest veszít, ha év végén kvótafelesleggel rendelkezik, és az árak alacsonyabbak lesznek. Szintén veszteséget szenved el pozícióján kvótahiány esetén növekvő árak mellett. A cikkben a szerző egy eljárást ismertet, amelynek segítségével termék- és erőforrás-árakra támaszkodva előre lehet jelezni a vállalati emissziót, és bemutatja, milyen kvótamennyiséget érdemes tartani a várható értékéhez képest számított kockáztatott érték minimalizálása érdekében.