Jó szabadalomnak nem kell cégér?! – A marketingorientáció jelentőségének összevetése az európai és japán technológiatranszfer-irodáknál

Abstract

Napjainkra az egyetemek számára egyre nagyobb jelentőségű a harmadik misszió, melynek egyik alapeleme a keletkező kutatási eredmények hasznosítása, amire hazai és nemzetközi szinten is specializált szervezeti egységek, technológia-, illetve tudástranszfer-irodák (TTI) létesültek az egyetemek szervezeti egységeként, vagy azokkal szerződéses viszonyban állva. Ezek a TTI-k azonban koránt sincsenek könnyű helyzetben, mivel több stakeholder (egyetemi vezetés, kutatók, ipari partnerek) igényeinek is meg kell felelniük, így egyszerre kell tudományos és üzleties identitást is kialakítaniuk. Kutatásuk során a szerzők azt vizsgálták, hogy mitől függ, hogy a TTI stakeholderei hogyan ítélik meg a TTI sikerességét. 19 ország 181 TTI stakeholderét kérték arra, hogy értékeljék a velük kapcsolatban álló TTI tevékenységét a szabadalmiportfólió-menedzsment (1), a szervezeti beágyazottság (2), az üzleties identitás (3) és a társadalmi értékteremtés (4) faktorok mentén. Ezeket az értékeléseket vetették össze a TTI sikerességének megítélésével, ezáltal meghatározva e négy faktor jelentőségét. Az eredmények alapján a TTI-k sikerességének megítélése az üzleti és társadalmi szempontok érvényesülésétől függ, míg a szabadalmiportfólió-kezelésnek csak marginális a hatása. Azokat a TTI-ket tartják sikeresebbnek, melyek intézményileg és társadalmilag egyaránt jól beágyazottak, és a tudományos identitás mellett üzleties identitás építésére is törekszenek. Érdekes eredmény, hogy az üzleties identitás különösen Japánban jelent versenyelőnyt, míg az európai TTI-k sikerességét leginkább a szigorú szabadalmiportfólió-kezelés vetheti vissza.