A magyar öngondoskodás sajátosságai

Abstract

A magyar nyugdíjrendszerben 1998 óta egymás mellett működik a felosztó-kirovó és a kötelező tőkefedezeti pillér. Ezt a paradigmatikusnak tekintett reformot követően is több változtatás zajlott az elmúlt években, amelyek lényegében a nyugdíjparaméterek módosítására irányultak. Mára a nyugdíjreformról szóló diskurzus világszerte újra általánossá vált. A magyar nyugdíjviták középpontjában nem elsősorban az idősödő népesség növekvő aránya, hanem az alacsony foglalkoztatás és a csekély jogosultságszerzés áll. A hozzászólások ma már nem a felosztó-kirovó versus tőkefedezeti rendszer kérdéskörét érintik. A vitában újra és újra előkerül az öngondoskodás hangsúlyozása. A tanulmány egy felmérés adatain keresztül elemzi az öngondoskodás különböző formáinak elterjedtségét. A kérdőív tanulsága szerint a megkérdezettek jellemzően nem saját maguk hozták meg döntéseiket a vizsgált kérdésekben - a nyugdíjrendszerről és saját várható nyugdíjas élettartamukról korlátozott (és néha téves) ismeretekkel rendelkeznek. Az emberek öngondoskodásának túlhangsúlyozása a szerzők szerint meg nem engedhető optimizmus. /===/ Unfunded and mandatory funded pillars of the Hungarian pension system have been operating simultaneously since 1998. This reform, seen as paradigmatic, has undergone several changes in recent years, designed essentially to alter the pension parameters. Discourse on pension reform has become general again throughout the world. The pension debates in Hungary have focused less on the rising proportion of the elderly than on low employment and eligibility. Contributions to the debate these days are not about the question of an unfunded versus a funded system. The emphasis has repeatedly been on self-provision. The study analyses by means of survey data the extent of the various forms of self-provision. The survey shows that respondents have not typically made decisions of their own on the matter, for which they have limited (and sometimes false) information about the pension system and their life expectancy as pensioners. According to the authors, it is impermissibly optimistic to place excessive emphasis on people’s ability to provide for themselves.