Konjunktúraciklusok együttmozgása a régi és új EU-tagországokban

Abstract

Általában elfogadott vélekedés, hogy egy pénzügyi unióhoz csatlakozó országoknak rendelkezniük kell az úgynevezett optimális valutaövezeti tulajdonságokkal. E tulajdonságok között szerepel a konjunktúraciklusok egybeesése. Tanulmányunk azt elemzi, hogy milyen mértékben hasonlítanak egymáshoz a gazdasági ciklusok az EMU tagországaiban és abban a nyolc új EU-tag közép-kelet-európai országban, amelyek integrációjában a következő lépés az EMU-hoz való csatlakozás lesz. A témában született tanulmányok többsége a GDP és az ipari termelés adatait használta, mi ezeken túlmenően a GDP főbb felhasználási és ágazati összetevőit is megvizsgáltuk, és a hasonlóságok fokának mérésére több mérőszámot is alkalmaztunk. Míg Magyarország, Lengyelország és Szlovénia konjunktúraciklusai a GDP, az ipari termelés és az export terén nagymértékben közelednek az EMU-tagországok ciklusaihoz, ugyanez nem mondható el a fogyasztásról és a szolgáltatásokról. A többi közép-kelet-európai országban kevésbé vagy egyáltalán nem beszélhetünk a konjunktúraciklusok egybeeséséről. Az EMU tagországaiban az EMU-hoz való csatlakozás előkészítésének kezdete óta a GDP és annak fontos összetevői is egyre nagyobb mértékben összehangolódtak. Bár ez az eredmény alátámasztja az optimális valutaövezetek kialakulásának endogén természetét, de a világméretű konjunktúraciklus erősödése mellett is találtunk bizonyítékot. Tanulmányunk egy további fontos eredménye az, hogy bár az úgynevezett fogyasztáskorreláció rejtélye továbbra is fennáll, annak mértéke az EMU-tagországokban jelentősen csökkent, amely jó hír a közös monetáris politika szempontjából.