Betétbiztosítás és erkölcsi kockázat Magyarországon

Abstract

A betétbiztosítással felmerülő erkölcsi kockázatot az empirikus kutatások a különböző országok betétbiztosítási rendszereinek jellemzői és a bankrendszer kockázati mutatóinak összefüggései alapján vizsgálják. Jelen tanulmány egy új megközelítésben, a magyar betétesek összetételének elemzésével mutatja be az erkölcsi kockázatra utaló jeleket. Az eredmények szerint az 1 millió forintnál magasabb összegű betétek felülreprezentáltak voltak a 2014–2015 során felszámolt hitelintézetekben, aminek egy lehetséges oka, hogy ezek az intézmények átlagosan magasabb betéti kamatot ígértek, mint a 2015. december 31-én még működő társaik, ami erkölcsi kockázat jelenlétére utal. Ha a „bedőlt” intézményekben elhelyezett betétösszegek eloszlása megegyezett volna a teljes sokaságéval, akkor 94,5 milliárd forinttal kevesebbe került volna a kártalanítás. A kártalanított betéteseket a szerző négy klaszterbe sorolja, melyből kettőnél inkább jelentkezhetett erkölcsi kockázat, mint a másik kettőnél. Megállapítása szerint az erkölcsi kockázatot valószínűleg csökkentené, ha egyrészt a magánszemélyekre vonatkozó betétbiztosítási értékhatár a jelenlegi, Európai Unió által előírt 100 ezer eurós értéknél alacsonyabb lenne, másrészt a betéteseket a befektetett tőkén felül legfeljebb a kockázatmentes (például állampapír-) hozammal és nem az eredetileg meghirdetett, kockázati prémiumot tartalmazó magas hozammal kártalanítanák.