A szülők munkavállalásának hatása gyermekeik jóllétére

Abstract

A munka-magánélet egyensúly témájában sokat vitatott kérdés, hogy a szülők, különösen az anyák munkavállalása hogyan hat gyermekeik jóllétére. Tanulmányunkban a 2007–2017 között született nemzetközi lektorált szakirodalom szisztematikus áttekintésével képet adunk azokról a kutatásokról, amelyek a szülők munkavállalását és a gyermekek jóllétét (kognitív képességek, egészség, viselkedés) együttesen vizsgálják. Az eredmények azt mutatják, hogy a szülői munkavállalás direkt és indirekt módon, továbbá pozitívan és negatívan is hathat a gyermekek jóllétére. Negatív hatással van a jóllétre, ha a munkavállalás következtében lecsökkenő közös idő strukturálatlan, fókuszálatlan időeltöltést jelent; a kognitív képességek fejlődését ronthatja, ha az anya a gyermek korai éveiben 20 óránál nagyobb óraszámban dolgozik, illetve az, ha a gyermekfelügyeletet nem szakképzett személy látja el. A nem sztenderd munkabeosztás vagy a hosszú munkaórák az anyák esetében közvetett, míg az apák esetében jelentős közvetlen negatív hatást gyakorolnak a gyerekekre. Az apák körében a munkanélküliség, illetve az apák hiánya (elvált apák) többnyire szintén negatívan hat a gyerekek jóllétére. A megfigyelt hatást befolyásolják a szülők szocio-demográfiai változói. A gyerekek jóllétével kapcsolatos elképzelések befolyásolhatják a jó szülőségről vallott társadalmi nézeteket, így a szülői magatartást is. A munka és magánélet harmonizálásának sikeressége hatással lehet tehát a szülők gyermekeikkel szembeni elvárásaira, az általános otthoni légkörre, és így közvetve és közvetlenül is a családban nevelkedő gyermekek jóllétére.