Zajos értékelések. Hozzászólás Bélyácz Iván és Posza Alexandra tanulmányához

Abstract

A cikkben a szakértői értékelések szóródását vizsgáljuk a vállalatértékelésben. 85 egyetemi hallgató egyéni házi feladat keretében becslést adott a Waberer’s tőzsdén nem kereskedett, többségi üzletrészének értékére az eladó szemszögéből nézve 2018. április 17-i értéknappal az összehasonlító szorzószámos módszer segítségével. A szóródást a Kahneman és szerzőtársai [(2016]) által javasolt, ún. zaj-indexszel mértük, amelynek az értéke az extrém és az inkonzisztens válaszok kizárása után (60%) lényegében megfelelt a szerzők által mért, a legalább ötéves gyakorlattal rendelkező vállalati szakemberekre jellemző értékeknek (46-–62%). Érdekes módon a magukat különcnek tartó hallgatók 32 elemű almintája volt a legkevésbé zajos (zaj-indexük = 54%), %); válaszaik szignifikánsan kevésbé szóródtak a mintaátlag körül, mint a többieké. Az eredmények alapján a gyakorlatban a zajszintet alsó-felső korlátok alkalmazásával, az inkonzisztens válaszok kiszűrésével, illetve a bátran különc válaszok felülsúlyozásával lehet csökkenteni.