Indikátorok és elemzések. Műhelytanulmányok a társadalmi jelzőszámok témaköréből

Abstract

Nemzetközi kutatások tapasztalata szerint az egy főre jutó GDP nagysága nagyobb részben nem gazdasági, hanem társadalmi és kulturális tényezőkkel hozható összefüggésbe. Ez arra a jelenségre hívja fel a figyelmet, amit Polányi Károly nyomán a gazdaság társadalmi beágyazottságának nevezhetünk. A GDP a társadalmi folyamatoknak csak néhány szegmensérõl képes információt nyújtani. Nem alkalmas közvetlenül olyan, az életminőség szempontjából lényeges kérdések feltérképezésére, mint például az egészség, a várható élettartam, a képzettség, az elégedettség. Aligha kétséges pedig, hogy ez utóbbiak, mind az objektív adottságok, mind pedig a szubjektív percepciók fontos feltételei a stabil és kiegyensúlyozott társadalmi reprodukciónak (Inglehart 1990, 1999). Kutatásunkban azt a célt tűztük magunk elé, hogy áttekintsük a társadalmi jelzőszám-irodalom néhány újabb fejleményét, valamint egyes jelzőszámok alkalmazásának lehetőségeit. A hangsúlyt a kutatási tervben nem az áttekintett indikátorok taxatív tárgyalására, hanem az objektív és szubjektív jelzőszámok kapcsolatának kutatására tettük. Az indikátorok gyakorlati kipróbálását is célul tűztük ki, kiegészítve azokat a társadalmi akciópotenciál ill. a társadalmi problémákkal kapcsolatos attitűdök mérésére vonatkozó számításokkal.