A részvétel dinamikája. Rendszerdinamika és részvétel: empirikus áttekintés

Abstract

A részvételi szemlélet, az érintettek bevonásának igénye az utóbbi években nemcsak a társadalomtudományban, hanem számos más szakterületen is egyre erősebben jelentkezik. Írásunkban azt mutatjuk be, hogy a részvétel hogyan párosul egy sajátos modellezési módszertan, a rendszerdinamika iskolájával, amely belső nézőpontból vizsgál komplex rendszereket. E módszertani iskola hagyományaiban mindig is erős volt a gyakorlati problémák iránti orientáció, a megrendelői csoportokkal való közös munka, így a részvételi rendszerdinamika ennek folytatásaként tekinthető. Az érintettek bevonását számos érvvel indokolhatjuk: normatív alapon (a részvétel demokratikus jog), szubsztantívan (érintettek bevonásával jobb minőségű tudáshoz juthatunk), instrumentálisan (az érintettek részvétele elősegíti a sikert), továbbá a részvétel transzformatív aspektusainak kiemelésével (a folyamatban a közösségek és a kutatók egyaránt tanulási folyamaton mennek keresztül, és megnő a társadalmi tőke is). Három részvételi rendszerdinamikai iskolát tárgyalunk meg részletesebben. Ezek közül a csoportos modellépítést professzionális, gyakorlatias módszernek nevezhetjük. A részvételi rendszerdinamikai modellezés közpolitikai gyökerű és az érintettek intenzív bevonására törekszik. A közösségalapú rendszerdinamika iskolája a közösségek megerősítésében látja a célját, hosszú távú kutatói elkötelezettséggel.