Corvinus
Corvinus

Szabadidő: lustasághoz való jog?

Kuczi, Tibor (2010) Szabadidő: lustasághoz való jog? Replika, 70 (1). pp. 7-14.

[img]
Preview
PDF - Requires a PDF viewer such as GSview, Xpdf or Adobe Acrobat Reader
101kB

Official URL: http://www.replika.hu/system/files/archivum/replika%2070-01%20Kuczi.pdf


Abstract

A 19. században, ha egyáltalán módjukban állt az embereknek, a szabadon eltölthető időt választották a magasabb kereset ellenében, így akik már megszerezték a létfenntartásukhoz szokásosan szükséges eszközöket, leálltak a munkával. A munkaidő és a szabad idő két, egymástól elválasztott terrénumnak számított; az egyik a fáradozásra, a másik a pihenésre, semmittevésre szolgált. Az egyiket kimérték, beosztották, a fegyelmezés eszközévé tették a gyárban, a piacon pedig értékkel ruházódott föl, a másikat viszont számolatlanul töltötték el; örültek a munkások, ha kibújhattak a terhes időrend alól, s élvezték, hogy nem tartoznak senkinek elszámolni szabad estéjükkel vagy a vasárnapjukkal. A munkával töltött napok, illetve hetek, összehasonlítva a maival, sokkal hosszabbak voltak, napi 12–14 óra, illetve heti 72–84 óra, mégsem jellemezhető időszűkösnek ez a világ, sőt Linder (1970) egyenesen időmilliomos kultúraként állítja szembe a 20. századival. Időmilliomosnak, mert az emberek természetesnek tartották, hogy a munkán kívüli idejükben szabadok, azaz nem csinálnak semmit, mondhatni, bármire ráérnek. (...)

Item Type:Article
Uncontrolled Keywords:haszonmaximalizálás a szabadidőben, szabadidő, munkaidő
Subjects:Sociology
ID Code:5720
Deposited By: MTMT SWORD
Deposited On:23 Jun 2020 09:37
Last Modified:24 Jun 2020 13:29

Repository Staff Only: item control page