"Amikor volt egy konkrét cél, akkor kiderült, hogy tulajdonképpen a legfontosabb elem az együttlét": Gondos Gergő monológja (II. rész)

Abstract

Olaszországból már azzal a belülről élő kényszerítő elhatározással jöttem haza, hogy a fi zika mellett muszáj nekem azzal foglalkoznom, hogy hogyan lehetne abból a csapdahelyzetből elmozdulni, hogy egy pszichiátriai betegnek minősítés az egy embernél kevesebbnek minősítés. Erősen megkérdőjeleződött bennem, hogy tényleg segít-e a pszichiátria, és egyértelművé vált, hogy akár segíthet is, de akkor, és csak akkor, hogyha azt csinálja, amit a beteg akar. Én nem szeretnék abba a hibába esni, amivel vádolom a medikális pszichiátriát. Azzal vádolom őket, hogy úgy tesznek, minthogyha tudnák, minthogyha bárki is tudhatná, hogy mi a pszichózis, és erre építve az emberek életébe mélyen beavatkozó terápiákat csinálnak, ráadásul azt nagyon gyakran nem az illető kérésére, hanem szándéka ellenére. Emlékszem arra, amikor magam feküdtem bent, és egy idősebb hölgy panaszkodott a főorvosnak, hogy nem jól érzi magát, és a gyógyszer, amit kap, nagyon nem jó neki. Akkor üvölteni kezdett a főorvos, mindenki előtt ott a folyosón, hogy ha ki mer lépni a kísérletből, akkor ki fogja rúgni, és el fog kerülni valami borzasztó osztályra, ahol hálós ágyba fogják majd tenni. Egy csomó hasonló élményem volt. Ez volt az, ami elindított a dolognak az emberi jogi oldala felé, bár akkoriban ezt így nem fogalmaztam meg. Erősen foglalkoztatott az is, hogy rádöbbentem arra, hogy ha a barátom a krízis alatt nem költözik be hozzám, akkor mi lett volna. Neki volt ideje arra, hogy velem legyen, és tulajdonképpen ezen kívül túl sok mindent nem kellett tennie. Ám ez kulcsfontosságú volt abban, hogy kilépjek a krízisből, és életemben először úgy érezzem, hogy nem igaz, hogy ez a nyavalya erősebb, mint én vagyok, és nem igaz, hogy tőlem független. Szerezhetek valamiféle kontrollt felette, és lehetek a saját életemnek az ura. Ha reálisan gondolkodunk, akkor az ember nem számíthat arra, hogy egyetlenegy barát hosszú ideig támaszt képes nyújtani, de hogyha ez nem egyetlenegy embernek a feladványa, hanem sok embernek, akkor ezt meg lehetne csinálni. (...)