Modernitás és mítoszok: Elöljáróban

Abstract

„A mitológia megmagyarázza önmagát és mindent a világon” – írta Kerényi Károly (1971). A mítoszokból feltáruló valóságból szövődnek a kultúrák világmagyarázatai: milyen és miért olyan a világ, az élet és mi magunk? Milyen térben és időben jelennek meg a mítoszok? A látható szimbólumokon keresztül hogyan és mit üzennek a mitikus minták? Hogyan kommunikál ezekkel az ember, hogyan hat egymásra kultúra, mítosz és személyiség? A mítoszok azt a közös tudást és jelentéshalmazt tartalmazzák, amelyek egy közösség számára megérthetővé/elfogadhatóvá teszik az őket körülvevő komplex világot. Mivel a mítoszok keletkezésekor a racionális gondolkodásmód még nem kapott jelentőséget, a mítoszok a transzcendens jelenlétével vannak átitatva, elsősorban a transzcendenssel magyarázzák a világ ésszel fel nem fogható jelenségeit. Azonban felmerül a kérdés: ha mindez így van, hogyan beszélhetünk „mítoszokról” abban a modern világban, amelyben a nem racionális magyarázatok háttérbe szorulnak a tudomány mindenhatósága mellett? A válasz viszonylag egyszerű: úgy tűnik a világ „varázstalanítása” mégsem zajlott le teljesen, a létezés értelmét továbbra sem lehet csupán racionális logikával magyarázni. Korunkban éppen a racionalitás feljebbvalóságába vetett hit kezd megkérdőjeleződni, így – az élet egyre több területén – nyerhetnek teret a nem racionális válaszok. (...)