Relevancia, közfigyelem és szakmaiság-szűk ösvényei a mai szociológiában: A Burawoy-tézisek vitájához

Abstract

A Burawoy-féle „public sociology”1 vita fölött könnyű volna azzal a szkeptikus gondolattal napirendre térni, hogy a szociológia történetét végigkíséri a diskurzus a „szociológia válságáról”, s ez a mostani is csak egy a sorban – termékeny vagy terméketlen módon, előbb-utóbb ez is lecseng a szakmai önrefl exió újabb hullámaként. Először is, nem egészen felelne meg a valóságnak – ha a vita egésze szempontjából ez nem is annyira egyértelmű – itt valamifajta kríziskommunikációról szólni: maga a vita elindítója, Burawoy nemhogy nem beszél válságról, de egyenesen úgy fogalmaz: „a szociológia sosem volt olyan jó formában, mint ma”,2 részben a képzési adatok újbóli felfelé ívelésével, részben az általa instrumentálisként megjelölt szociológiai területek – a „professzionális”, illetve a „közpolitikai” szociológiák3 – beágyazottságával, erőforrásaival érvelve az amerikai tapasztalatok alapján. (...)