Kelet és Nyugat között: A kelet-európai társadalomtudomány szerzett immunhiányos betegségének tünetei

Abstract

Az államszocialista rendszerek Kelet-Európa-szerte bekövetkezett gyors és váratlan összeomlása láttán megfigyelők és résztvevők egyaránt azt hitték, hogy miután a modernitást megvalósító intézmények sorában kialakul a parlamenti demokrácia, az önszabályozó piac, a virágzó középosztály, a nagylelkű burzsoázia, a szabad média, létrehozzák az alkotmánybíróságot, a szabad polgárok önkéntes társulásait, ezek az intézmények és csoportok majd jólétet hoznak a kelet- és közép-európai országok népei számára. A forradalmi önkívületet és szellemet azonban hamarosan fölváltotta a redisztribúciós rendszerből a piaci rendszerbe történő átmenet által okozott politikai és társadalmi másnaposság. A GDP drámai csökkenése, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek, az emelkedő munkanélküliség, a szegénység térhódítása és a női szerepek devalválódása sokkot okozott, amelyet súlyosbított bizonyos történelmi kísértetek feltámadása: a jobboldali szélsőségek, a nacionalizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, a másokkal szembeni türelmetlenség. Mindehhez társult a bűnözés szaporodása, a népegészségügyi helyzet romlása, valamint a társadalmi védőháló meglazulása. És ez a hanyatlás a társadalomkutatást sem kímélte meg. (...)