„Pest megér egy testet” : A magyarországi pornóipar a hosszú kilencvenes években mint a világgazdaságba való reintegráció egy patriarchális formája

Abstract

Tanulmányunkban két fő kérdésre keressük a választ. Egyrészt arra, hogy mely előzmények és körülmények befolyásolták a magyarországi pornóipar kiépülését a „hosszú kilencvenes években”. Másrészt arra, hogy e folyamat hogyan képezte részét gazdaságilag és kulturálisan Magyarország 1970-es évektől kezdődő világgazdasági reintegrációjának. A kutatás korabeli sajtóbeszámolók, iparági vagy az iparágra rálátó szereplőkkel folytatott félig strukturált interjúk, egykori iparági szereplők önéletrajzi könyvei alapján, valamint a fellelhető szociológiai, történeti és politikai gazdaságtani szakirodalom integratív újraolvasásával világrendszer-elméleti keretben vizsgálja a szexlapkiadásból és pornófilmgyártásból álló pornóipar mechanizmusait. Magyarország a régió országai közül már az államszocializmus alatt is az egyik legliberálisabb társadalom- és gazdaságpolitikát folytatva, valamint infrastrukturális ellátottságát és a fellelhető technikai szakértelmet tekintve megkönnyítette a nemzetközi tőke beáramlását. A reklámipari szabályozások lazulása révén a szexualizált női testtel való reklámozás bevett volt és a Kádár-kor vizuális kultúrájában a szexualizált női test látványa egyre megszokottabbá vált, a szexuálisan kizsákmányolt nő figurája pedig leválasztásra került a felemás női emancipáció témájáról. A rendszerváltás idején kialakuló egzisztenciális válság és az átörökített, társadalmi osztálypozíciókba sűrűsödő hátrányok nők tömegeit tették kiszolgáltatottá a felfutó pornóipar számára. Ezzel párhuzamosan a pornóról szóló mainstream diskurzusok a pornó jelenlétét a liberális demokrácia indikátoraként, valamint legitim üzleti vállalkozásként tartották számon, jelentősebb ellendiskurzus hiányában pedig ezzel igazolását adták az iparszerű működésnek.