Újabb represszív hullám az orosz belpolitikában (2020–2021)

Abstract

Oroszországban az Alekszej Navalnij 2020 augusztusi megmérgezését követő egy évben ismét jelentős változásokra került sor. Olyannyira jelentősekre, hogy azok csak a rendszer 2012-es nyári represszív fordulatához mérhetők. Akkor a hatalom – az egyaránt elcsalt duma- és elnökválasztást követően – a társadalom nem túl széles, de annál aktívabb csoportjainak heves tiltakozásával találta szembe magát. A Kreml sokáig nem tudta eldönteni, hogy miképpen reagáljon: tárgyaljon vagy erőt mutasson. Helyzete azért volt kényes, mert alig három hónappal az alsóházi választás után kellett lebonyolítania az elnökválasztást, aminek az volt a tétje, hogy sikerül-e Putyinnak fölényes győzelemmel visszatérnie. A Medvegyev mellett miniszterelnöki posztot betöltő Putyinnak elemi érdeke volt, hogy már a választás első fordulójában elnökké válasszák. Épp ezért rendkívül fontossá vált, hogy helyesen válasszák meg a tüntetőkkel szembeni taktikát. A Kreml végül úgy döntött, hogy kerüli a konfliktust és hajlandó tárgyalni, sőt még azt a lehetőséget is megszellőztette, hogy kész a legitimitásában megkérdőjelezett dumaválasztást belátható időn belül megismételni. Ám amint sikeresen megtörtént Putyin első körben való megválasztása, a Kreml taktikát váltott, és a nyár közepén represszív törvények és törvénymódosítások sorát fogadtatta el az Állami Dumával. Ekkor vette kezdetét az internet politikai célú ellenőrzése, és ekkor fogadták el a tüntetések feltételeinek jelentős megszigorítását is. Újrafogalmazták a hazaárulás tartalmát, a rágalmazás tényállását pedig visszavezették a büntetőügyek közé. Ugyancsak ekkor hoztak törvényt a homoszexualitás propagandájának tilalmáról, és egészítették ki a civil szervezetekre vonatkozó normát az „idegen ügynök” passzussal. Mindezen változtatások együttes célja egyfelől a rendszeren kívüli ellenzékkel együttműködni kész társadalmi csoportok megfélemlítése és a nyilvános tiltakozástól való elriasztása, másfelől pedig a vidéki, értékrendjében dominánsan konzervatív társadalmi csoportok megnyerése volt. Putyin és környezete ugyanis kénytelen volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy a nagyvárosi középosztály – annak is az államtól független része – elfordult tőle, és társadalmi bázisa lényegében a vidéken élő, kevésbé tájékozott rétegekre, valamint a kiszolgáltatott állami alkalmazottakra szűkült. Ez volt az a pillanat, amikor Putyin felismerte magában a konzervatív gondolkodót és politikust, és elkezdett olyan nyelven beszélni, amilyenen korábban sohasem. Ehhez a 2012-ben végrehajtott fordulathoz hasonlítható mindaz, ami az utóbbi egy évben Oroszországban történt. Az események láncolatát a Navalnij elleni merényletkísérlet indította el, olyan pályára állítva az orosz belpolitikát, amiről azóta sem tud letérni.