Az utazás, a hálózatosodás és az akadálymentesség kontextusai az életfilozófia, illetve a buddhista bölcselet tükrében

Abstract

A hálózatokról való gondolkodás, illetőleg a hálózatokban történő emberi tevékenység értelmezésének modern kori tudománya közel egy idős a turizmus tudományával, vagy ahogy a későbbiekben a tanulmány nevezi, az utazás tudományával. A hálózatosodásra úgy tekintünk, mint a létezés alapstruktúráját meghatározó –­ bár állandóan alakuló és változó ­– szerveződési modellre, hasonlatos módon a fogyatékosság és az akadálymentesség[1] általunk javasolt értelmezéséhez. Az akadálymentesítő ember alkalmazkodási képességeinek hiányait a hálózatokba szerveződés részben kitöltheti, azonban ez sem tudja mentesíteni az egzisztenciálisan fogyatékos[2] mivoltától. Barabási Albert-László Behálózva című könyvében részletesen elemzi az emberi élet valamennyi területét átszövő és szinte organikusan fejlődő hálózatok kialakulásának és működésének struktúráit. Az írásmű publikálása óta számtalan értekezés jelent meg a témában, maga a szerző is mélyítette és tovább értelmezte a saját és kutatócsoportja állításait és eredményeit, és a tudomány szinte valamennyi területére (így az utazás tudományára is) integrálhatónak tartja a hálózatosodás paradigmáit. Ám a filozófia, kiváltképp az életfilozófia (egzisztenciálfilozófia) és a buddhista bölcselet világára vonatkozó megállapítások legfeljebb indirekt módon lelhetők föl a kapcsolódó szakirodalomban és a kutatásokban.