Váltóalapú likviditásteremtés

Abstract

A kereskedelmi tevékenységből kifejlődő, a banki szféra által megerősített váltóhasználat napjainkra eltűnőben van, jóllehet gazdaságélénkítő ereje korábban a többi pénzügyi eszközhöz képest sokkal hatékonyabbnak bizonyult. Gazdaságtörténeti visszatekintéssel szeretnénk majd a két világháború közötti Németország sajátos pénzügypolitikai megoldását, a Hjalmar Schacht nevével fémjelzett modellt is elemezni a későbbiekben. Ennek célja annak idején – a költségvetési terhek növelése és infláció nélkül – a recesszióba zuhant német gazdaság beindítása volt. Az akkori cél, a speciális mennyiségi lazítással történő váltóalapú likviditásteremtés a 21. század megváltozott gazdasági-pénzügyi-intézményi keretei között még mindig érvényes tanulságokkal szolgálhat. A több évtizedes gazdaság-helyreállítási kísérletnek a megértéséhez szükséges, hogy a kétrészesre tervezett tanulmányunk első részében az állam által kezdeményezett váltóforgalmazás makrogazdasági összefüggéseit bemutassuk, majd pedig a vállalati szféra váltóhasználat általi megerősítési lehetőségének elemzésével foglalkozzunk. A likviditási nehézségek a hazai gazdasági szereplők pénzügyi mozgásterét igen beszűkítik, a tanulmányunk ezen részében javaslatokat teszünk a váltóforgalmazással megvalósítható fejlesztésekre.