Egy lehetséges nyugdíjreform és indokai

Abstract

A nyugdíjrendszerek reformja szerte a világon az érdeklődés középpontjában van. Úgy tűnik, hogy különböző tényezők hatására a nyugdíjrendszerek legelterjedtebb és legnagyobb súlyú válfaja, a felosztó-kiróvó típusú nyugdíjrendszer jelen formájában a világ legtöbb országában nehezen fenntartható. Emiatt jelenleg széles körű, sok fórumon (pl. az utcákon is) zajló vita folyik ezek reformjáról sok országban és nemzetközi szervezetben. A magyar nyugdíjrendszer az elmúlt egy évtized alatt sokat változott (megítélésünk szerint alapvetően pozitív irányban), de a jelentős reformlépések ellenére még nem beszélhetünk egy befejezett folyamatról, egy olyan rendszerről, melynek hosszútávú fennmaradása biztosított, s amelynek elemei között nagyfokú konzisztencia áll fenn. Ezért– nézetünk szerint– elkerülhetetlen a rendszernek (illetve egyes elemeinek) a további reformja. A továbblépést illetően azonban nincs összhang a szakértők között, s ami még nagyobb baj: úgy tűnik, hogy a döntéshozók jelenleg nem ismerik fel a további áváltoztatás szükségességét, s mintha úgy tekintenének a nyugdíjrendszerre, ami az 1990-es évek reformjai következtében átmenetileg stabil állapotba került, amelyen jelenleg nem aktuális a további változtatás, sőt még a vita sem erről. Álláspontunk szerint ez nincs így. A tanulmány a magyar nyugdíjrendszer egy lehetséges és (a szerzők szerint) kívánatos távlati modelljét, valamint az ahhoz vezető utat kívánja felvázolni.