A nyugat-balkáni térség és az euróövezet „nem szokványos” kiterjesztése

Abstract

Az elmúlt időszakban a figyelem homlokterébe került a nyugat-balkáni térség. Az uniós intézmények és a tagállami vezetők deklarációja szerint a tagságra aspiráló hat nyugat-balkáni ország (Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Észak-Macedónia, Koszovó, Albánia) EU-taggá válása nem szorulhat háttérbe az Ukrajna megtámadását követően kialakult geopolitikai helyzetben. Ezek az államok azonban még messze vannak a tagság politikai, intézményi és gazdasági feltételeinek, az EU-normáknak a teljesítésétől, így attól is, hogy tagként idővel bekerülhessenek az euróövezetbe. Az eddig alkalmazott integrációs folyamat (az áruk és szolgáltatások egységes piacának megteremtése, a tényezőpiacok harmonizálása és megnyitása, majd a közös valuta használata) nem alkalmazható konzisztensen az itt tárgyalt országcsoportra. Politikai és gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy az euróhasználat rendezett formát öltsön, és ezek az országok akár a teljes jogú EU-tagságot megelőzően az euróövezet intézményi rendjébe kerüljenek. A csatlakozási folyamatnak itt javasolt szakaszolása eltér a korábbi bővítések menetrendjétől, de segít fenntartani az integrálódási lendületet a térségben, az EU normáinak maradéktalan érvényesítése mellett.