A gyermekvállalás térszerkezeti mintázatai és szélsőségei az Európai Unióban, 2010-2020

Abstract

Az Európai Unióban a népességöregedés következményei általánosan megmutatkoznak, beleértve a nagymértékben emelkedő öregedési index és időskori eltartottsági ráta negatív hatását is. A problémaspirál másik alapja a munkaképes korú (15–64 éves) népességbe beforgó (0–14 éves) gyermekkohorszok túlságosan alacsony létszáma. A tanulmány a gyermekvállalási magatartást, azaz a termékenységet vizsgálja, mégpedig földrajzi alapú megközelítésben, a NUTS 2-es régiók szintjén. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a teljes termékenységi arányszám regionálisan nagymértékben átalakult az Európai Unióban 2010 és 2020 között. A Nyugat- és Észak-Európára korábban jellemző magas arányszámok jelentősen csökkentek, az évtized elején kedvezőtlen helyzetű közép- és kelet-európai régiók jelentősen előreléptek, miközben a déli régiók 2010-es alacsony arányszáma tovább csökkent. A nők szülési átlagéletkora a teljes termékenységi arányszámnál kisebb különbségeket mutat, ugyanis a szüléseket csak a régiók körülbelül egy százalékában hozták előre; ellenben a szülési átlagéletkor eltérő ütemben tolódott későbbre az Európai Unió egyes részein.