Merre tartanak a reálkamatlábak? Inflációs és növekedési paradoxonok közép-európai térségünkben.

Abstract

A reálkamatlábak szisztematikus csökkenése és a hullámzások szinkronizálódása rácáfol számos tankönyvi tételre. Feltételeztük, hogy térségünkben a magas inflációnak államadósság csökkentő hatása lehetett. Figyelmet szenteltünk az elinflálás egyik módjára: erőltetett növekedés is megeheti az adósság egy részét. Inflációs rezsimváltásra hívtuk fel a figyelmet. Makro pénzügyi adatokat, illetve előrejelzéseket használtunk. Meglepő volt a blokkosodás: az együtt haladás a ciklusok fel-le menetében is. Meglepő nagyságú volt az elinflálás mértéke is. Kimutattuk, hogy a térségben a 2014–26-os években az államadósságnak 14%-át éri el várhatóan az elinflálódás, ami a GDP-jük 7%-a. Míg az eurót használó országoknál minimális az elinflálódás, addig a többiben tekintélyes mértékű (10–26%-os). A növekedés globális erőtere mérsékelte térségünkben az állami adósságterheket. A veszteségek áthárítódtak, mint kimutattuk, az adósság finanszírozóira, így a finanszírozásra rászorult kis- és középvállalkozókra, a növekedés fontos potenciáljára, növekedési paradoxont hozva létre.