Fenntarthatósághoz kötött hitelek értékelésének dilemmái: amortizált bekerülési érték vagy valós érték – Az IFRS 9 besorolási és értékelési megfontolásai

Abstract

Kutatási témánk a kölcsönszerződések fenntarthatósághoz kapcsolódó jellemzőinek vizsgálata, amely befolyásolja a szerződéses pénzáramlásokat a kamatokon keresztül, attól függően, hogy a hitelfelvevők milyen mértékben teljesítik vagy nem teljesítik a kölcsönszerződésben meghatározott célokat. Az IFRS 9 előírja, hogy a pénzügyi eszközök amortizált bekerülési értéken történő értékelésekor az eszközt tartalmazó üzleti modell elsődleges célja a pénzügyi esz-közök élettartama alatti cash flow-k beszedésére, valamint a szerződéses feltételek figyelembevételére összpontosít. Ennek megfelelően az eszköznek olyan cash pénzáramlásokat kell eredményeznie, amelyek kizárólag a tőke és a fennálló tőkeösszeg után fizetendő kamatok kifizetéséből állnak. Más szavakkal, a szerződés a kölcsön-szerződés alapvető formáját képezi. Az IFRS 9 bevezetésekor a kereskedelmi bankok arra törekedtek, hogy a pénzügyi eszközöket lehetőség szerint amortizált bekerülési értéken értékeljék, mivel ez ki-számíthatóbb és stabilabb megközelítést nyújt a valós értéken történő értékeléshez képest. A Nemzetközi Számviteli Standard Testület jelezte, hogy kész módosítani az IFRS 9 standardot annak érdekében, hogy a fenntarthatósághoz kapcsolódó jellemzőkkel rendelkező kölcsönszerződések esetén biztosítsa a pénzügyi kimutatások megbízható és valós képet. Jelenleg úgy tűnik, hogy az IFRS 9 meglévő szabályozása valós értéken való értékelést eredményezne az amortizált bekerülési érték helyett. Tanulmányunkban összefoglaljuk a fenntarthatósághoz kapcsolódó jellemzők számviteli szempontú következményeit, és bemutatjuk az IFRS 9 besorolásra vonatkozó követelményeket, azok alkalmazását, valamint a fenntarthatósággal kapcsolatos aktuális dilemmákat.