Az európai szociális lakásállomány energiahatékonysági korszerűsítése és a megosztott ösztönző paradoxona : Összehasonlító magatartásvizsgálat

Abstract

A szociális lakásállomány az európai lakásállomány jelentős szegmensét teszi ki,ezért az energiateljesítménybe való beruházás nagy jelentőséggel bír. Ezen túl még sürgetőbbé teszi ezt a törekvést, hogy a szociális lakások a gazdaságilag kiszolgáltatottaknak biztosítanak megfizethető otthonokat. Az európai államok által elfogadott szociális és környezetvédelmi célok ellenére – a megosztott ösztönző paradoxona miatt – az ágazatban széles körben kudarcot vallott az energiahatékonyság előmozdítása. Ez a tanulmány egyrészt összehasonlító magatartásalapú megközelítéssel vizsgálja a szociális lakásszektort három európai országban, amelyek eltérő irányítási és bérletidíj-megállapítási struktúrával rendelkeznek (és amelyek reprezentatívak az adott régióra nézve), másrészt a megosztott ösztönzőkhöz kapcsolódó piaci és magatartási kudarcok különböző formáit tárja fel. Megállapítjuk, hogy ezek a hibák a szociális lakhatási piramis csúcsán a leghangsúlyosabbak, ahol a szolgáltató és a bérlő érdekeinek gyakori ütközése a politikák hatékonyságának a hiányához és az optimálisnál alacsonyabb felújítási arányokhoz vezet. Ami a megoldásokat illeti, úgy találjuk, hogy a megosztott ösztönzőkkel kapcsolatos kihívást hatékonyan lehet kezelni, ha a bérleti díjak megállapítása lehetővé teszi a felújítási költségek megtérülését, a bérlőket bevonják a döntésekbe, és lakóhelyváltoztatás esetén az energiahatékonysági előnyöket a lakók magukkal vihetik. Ennek érdekében alternatív költség-visszatérítési mechanizmusok bevezetését javasoljuk, a folyamat demokratikus legitimitásának növelését a bérlők aktív részvételével, valamint olyan szabályozás kidolgozását, amely védi a bérlők felújítás utáni jogait.