A fiatal, képzett lakosságot vonzó potenciál a Budapest körüli csapágyvárosokban

Abstract

A globalizációs tendenciákkal párhuzamosan felértékelődik a városok és városrégiók szerepe a világgazdaságban. A tudásgazdaság térnyerésével egy település sikerességének indikátora lehet a fiatal, képzett lakosság aránya, hiszen ez az a társadalmi csoport, amely a leginkább mobil, a legkönnyebben tud lakó- és munkahelyet változtatni. A városi versenyképességet, gazdaságitársadalmi fenntarthatóságot alapvetően meghatározza a rendelkezésre álló fiatal, képzett lakosság lélekszáma, ezért e csoport megtartása, illetve vonzása kiemelt fontosságú feladat a városok számára. Magyarországon a vidéki közép- és nagyvárosok elsősorban Budapest, valamint a külföldi városok elszívó hatásával szembesülnek. Hazánk monocentrikus (vízfejű) településszerkezetének oldására dolgozták ki a csapágyvárosok (Budapest körüli külső városi gyűrű: Dunaújváros, Gyöngyös, Kecskemét, Salgótarján, Székesfehérvár, Szolnok, Tatabánya) fejlesztési koncepcióját. Kutatásukban a szerzők a csapágyvárosok lakosságvonzó erejét (különös tekintettel a fiatal, képzett lakosságra) hasonlítják össze egy általuk kidolgozott, hivatalos statisztikai, illetve Big Data-jellegű forrásokon alapuló komplex mutató segítségével. A 70 indikátort tartalmazó komplex mutató (kreatívtudás-vonzerő index) alapján sorba rendezik Magyarország csapágyvárosait, azok kreatív lakosságot megtartó, illetve vonzó potenciálja és annak változása szempontjából. Eredményeik szerint az összesített rangsorban Kecskemét foglalja el az 1., Székesfehérvár a 2. és Szolnok a 3. helyet.