A kisvárosi, megújuló energiára épülő távhő versenyképességének vizsgálata közgazdasági modellezéssel

Abstract

A dekarbonizáció egyik fontos területe a fűtési szektor, azon belül is a távfűtés karbonmentes termelésre való átállítása. Kutatásunkban arra keressük a választ, hogy Magyarországon, kisvárosi környezetben megvalósuló, megújuló energiára épülő távhőszolgáltatási rendszer milyen költségszinten lenne képes távhőt szolgáltatni. Ehhez egy általunk készített közgazdasági modellt használunk, amelyet három településre is alkalmaztunk. Elemzésünk unikális abból a szempontból, hogy integráltan vizsgálja a távhőhálózat bővítését és a különböző távhőtermelési technológiákat. A kutatás során megállapítottuk, hogy a megújulók konszolidáltabb gázárak mellett is közel vannak a versenyképességhez; alacsony fogyasztási mennyiség esetében a biomassza, magasabb fogyasztás esetében a geotermia is versenyképes lehet a földgáztüzeléssel szemben. A hőszivattyúk a referenciaesetben csak minimális szinten jelennek meg, ugyanakkor alacsonyabb áramár esetében e technológia jelentős elterjedését figyelhetjük meg: ez elsősorban alacsonyabb távhőfogyasztás esetében érvényesül. A napkollektorparkok egyik forgatókönyvben sem jelennek meg domináns technológiaként, ugyanakkor kis méretben kiegészítő jelleggel működhetnek.