Klímakönyv: a média a fő felelős a súlyosbodó klímaválságért : Greta Thunberg (szerk.): Klímakönyv című könyvéről

Abstract

Greta Thunberg 540 oldalon, több mint száz tudóssal, aktivistával, újságíróval és íróval közösen egyetlen kötetbe foglalta mindazt, amit tudni lehet a klímaválságról, annak okairól és lehetséges megoldásáról. A könyv szerint ez elsősorban egy információs válság, amelyben a leginkább a média bűnös, mert nem tudatosítja az emberekben a helyzet komolyságát. Így a közvélemény nem képes nyomást gyakorolni a politikusokra, hogy érdemben lépjenek fel a klímaválsággal szemben. Az alábbiakban elsősorban a könyv médiával kapcsolatos legfontosabb állításait járjuk körbe. A könyvet szerkesztőként jegyző Thunberg szerint a klímaválság az emberiség legnagyobb kihívása, amellyel valaha is szembenézett – mégsem teszünk ellene érdemben semmit. Elsősorban azért, mert képtelenek vagyunk feladni az eddigi életmódunkat és megváltoztatni mindazt, ahogyan a társadalmi, a gazdasági és a politikai rendszerünk működik. A politikusok látszatintézkedéseket tesznek, a klímacsúcsokon tett ígéreteket pedig sorra nem tartják be. Ha ez változatlanul így megy tovább, akkor nemcsak nekünk, hanem gyerekeinknek és minden további leszármazottunknak is egy olyan világban kell majd élni, ahol a klímaválság hatásai még inkább meghatározóak lesznek a hétköznapokban. Ennek a jövőnek a szerzők szerint nem kell valósággá válnia, szerintük van még remény, hogy gyökeres vál tozásokkal megelőzhető legyen a katasztrófa. A Klímakönyv célja, hogy ráébressze az olvasókat a helyzet komolyságára, és rávegye őket arra, hogy aktívan tegyenek a változásokért: „A gyorsan eszkalálódó éghajlati és ökológiai válság kezdeténél vagyunk. … Az az átalakulás, amire szükségünk van ahhoz, hogy biztosítsuk a biztonságos jövőt, nem fog előtűnni a semmiből. A közvélemény megváltozásából fog eredni, és ezt a változást nekünk kell elérnünk” (63. o.). Változást viszont csak úgy fognak kikényszeríteni az emberek, ha tudják, mi történik. Ehhez pedig ilyen és ehhez hasonló könyvekre van szükség, ugyanis „[a]zért voltunk eddig képtelenek megállítani az éghajlati és ökológiai válságot, mert a média folyamatosan csődöt mondott … Ez az át nem adott információ válsága” (438. o.). Mindez azt eredményezi, hogy „[n]em vagyunk tudatában annak, hogy éghajlati vészhelyzet van. De még csak nem is ez a fő probléma. A fő gond az, hogy nem vagyunk tudatában annak, hogy valaminek nem vagyunk a tudatában” (348. o.).