Az akadálymentesség-természetű térélményszerzés sajátosságai utazástudományi tükörben

Abstract

A tanulmány célja, hogy filozófiailag és empirikusan igazolható módon bemutassa az emberi létnek otthont adó tér létrehozásának és átalakulásának szükségszerűen szubjektív aspektusait az utazáskutatás kontextusában. Ezt az intellektuális és gyakorlati emberi tevékenységet „kézügyességnek” nevezzük: ez egyrészt szükséges feltétele, másrészt hajtóereje a Földön való létezésünknek. A tanulmányban a szerzők összehasonlítják az utazni vágyó fogyatékkal élők tapasztalati és térbeli igényeit az „egészséges” társaikéval, amelyek között nincs valódi különbség. Az akadálymentesítést igénylő utazók utazásszervezési nehézségeire összpontosítva, amelyek alapvetően az információhiány vagy az információtorzítás körül mozognak, a szerzők aktívan támaszkodnak a filozófia ősi „eszköztárára”, amelyet már sikeresen integráltak eddigi tanulmányaikba, hogy feltárják és elemezzék a problémát, és ajánlásokat fogalmazzanak meg. A szerzők meg vannak győződve arról, hogy ez a „módszertan” elmélyíti az utazási tanulmányok gondolati és tudományos üzeneteit, és tudatában vannak annak, hogy megközelítésük és a filozófia világának nyelve viszonylag távol áll a mainstream tudományos megfogalmazásoktól. Ebbe a kontextuális hálóba szőve felhívják a figyelmet az online szálláshely-szolgáltatók és -forgalmazók felelősségére is, és javaslatokat tesznek arra, hogyan lehetne feltérképezni a tér és az épületek használatával kapcsolatos, látszólag paradox egyéni igényeket.