Magyar közép- és nagyvárosok versenyképességi tipológiája és humán tőkét vonzó potenciálja

Abstract

In the context of globalization, cities and metropolitan areas are playing an increasingly important role compared to regions, in parallel with growing urban-rural disparities. In addition to economic factors, social and cultural factors that make a city attractive to young, creative populations play a more important role than ever before. The research attempts to typify the fifty-eight Hungarian middle and large sized cities with more than twenty thousand inhabitants on the basis of their infrastructure, as well as their economic and socio-cultural characteristics. It then presents the behaviour of different city types based on additional variables. Relevant variables were selected by principal component analysis, then the investigated settlements were classified into five clusters based on the four principal components. Also, a secondary analysis has been done to examine correlations between cluster membership and demographic characteristics of the member cities (percentage of young people between 20-39, of the educated population, and of population commuting, population size). Regarding cluster membership along with the rate of young people between 20-39 there was no significant difference. Examining the members of the clusters, it can be seen that Budapest plus its agglomeration have an even greater spatial structural effect than expected. Another important result is that the present cluster analysis shows unquestionably the east-west division of Hungary. However, there are also clear developmental breakdowns along the distribution of past or present industrial production. A globalizációval párhuzamosan a városok és a nagyvárosi térségek egyre fontosabb szerepet játszanak a régiókhoz képest, miközben a városok és a vidék közötti különbségek egyre nőnek. A gazdasági tényezők mellett a társadalmi és kulturális tényezők, amelyek egy várost vonzóvá tesznek a fiatal, kreatív lakosság számára, minden eddiginél fontosabb szerepet játszanak. A kutatás célja, hogy a 20 ezer főnél nagyobb magyarországi közép- és nagyvárosokat infrastruktúrájuk, valamint gazdasági és társadalmi-kulturális jellemzőik alapján tipizálja. Ezután további változók alapján bemutatja a különböző várostípusok viselkedését. A releváns változókat főkomponens-elemzéssel választották ki, majd a vizsgált településeket a négy főkomponens alapján öt klaszterbe sorolták. Emellett másodlagos elemzést is végeztek a klasztertagság és a tagvárosok demográfiai jellemzői (a 20–39 évesek, a képzettek és a ingázók aránya, a népességszám) közötti összefüggések vizsgálatára. A klasztertagság és a 20–39 éves fiatalok aránya között nem volt szignifikáns különbség. A klaszterek tagjait vizsgálva látható, hogy Budapest és agglomerációja a vártnál még nagyobb térbeli strukturális hatást gyakorol. Egy másik fontos eredmény, hogy a jelen klaszterelemzés egyértelműen megmutatja Magyarország kelet-nyugati megosztottságát. Ugyanakkor a korábbi vagy jelenlegi ipari termelés eloszlása mentén is egyértelmű fejlődési szakadások figyelhetők meg. (DeepL fordítás, a cikken csak angol összefoglaló szerepel).