A mamahotel–jelenség Európában – a szülői ház elhagyásának átlagéletkora szempontjából

Abstract

A tradicionális társadalmi modellben a felnőtté válásnak általánosan elfogadott szakaszai voltak. A modernizálódás magával hozta az egyes életszakaszok felcserélhetőségét, kitolódását vagy akár végleges kimaradását. Korábban a házasságkötés megelőzte a gyermekvállalást, illetve ezek előfeltétele volt az önálló jövedelem, és sokszor csak ezután következett a szülői házból való elköltözés, önállósodás (Somlai 2007). Az 1990-es évekre hazánkban is elfogadott lett a házasságon kívüli gyermekvállalás. A tanulmányok kitolódásával későbbre halasztódik a munkavállalás, önállósodás, családalapítás. Ezekkel párhuzamosan Európa számos országában megjelent a mamahotel–jelenség, a fiatalok egyre tovább élnek a szülői ház kényelmével, anyagi biztonságával (Angelini et al. 2022, Spéder et al. 2014, Murinkó 2019). A szülői ház elhagyásának időpontját számos kutatásban vizsgálták már (Billari et al. 2019, van den Berg et al. 2021, Messing–Ságvári 2020, Murinkó 2019). A hosszabb folyamatok megismeréséhez adatokat csak másodfelhasználással nyerhetünk, egyéb célú adatgyűjtések elemzésekor. Az Eurostat adatbázisában szereplő erre vonatkozó adatok módszertana (lásd a módszertani részben) eltérő a szakirodalomban alkalmazott direkt kérdéses vizsgálatok módszerétől. Eredményeink értelmezésekor ezen módszertani sajátosságokat figyelembe kell venni.