Emancipációs folyamatok a magyar háztartásokban : percepciók, egyenlőtlenségek és irányzatok

Abstract

A párkapcsolaton, illetve a családon belül vannak inkább a nőkre és inkább a férfiakra jellemző kompetenciák (Cs. F. Nemes, 2005). Mindez természetesen nem zárja ki, hogy a két szerephez tartozó feladatok keveredjenek egymással (Papp és Lovász, 2004). Ellenkezőleg, az elmúlt ötven-hatvan évben felerősödő emancipációs folyamatok Európa országaiban jelentősen átalakították a férfi-nő párkapcsolatok, ezzel együtt a családok működésének belső dinamikáját. Mindezt olyan hatótényezők segítették elő, mint például a nők tömeges munkába állása, a férfiak reálbérének csökkenése vagy az individualista gondolkodásnak teret adó demokratikus környezet (DeRose, 2021; Lesthaeghe, 2010). Következésképpen egyre nagyobb lehet az igény a nők oldaláról, hogy a férfiak aktívabban kivegyék részüket az otthoni „láthatatlan”, azaz nem fizetett munkából (háztartási teendők, gyermeknevelés, a mindennapi élet menedzselése). Emellett azt is feltételezhetjük, hogy a párkapcsolatok harmonikusabb működése érdekében ez az egalitárius irányba tartó törekvés a férfiak oldaláról is felmerül. Kutatásunkban az ISSP Család adatfelvétel három hulláma segítségével követjük végig 2002, 2012 és 2022 között a kiegyenlítődési – vagy az ezzel ellentétes – folyamatokat az otthoni munkák nemek közötti megosztása terén. A tanulmány speciális megközelítést alkalmaz, mivel több kérdés megválaszolásában is figyelembe veszi mind a nők, mind a férfiak percepcióját, amelynek jelentőségére már A. Robert Kohn és Fred E. Fiedler (1961) is felhívta a figyelmet: a nemi különbség konzisztensen megjelenik mint a demográfiai háttérrel kapcsolatos faktor az interperszonális érzékelésben. Emellett célként fogalmaztuk meg, hogy ne csak a két nem közötti egyenlőtlenségre, valamint feszültségekre koncentráljunk, hanem a férfiak és a nők körén belüli attitűdkülönbségeket is megvizsgáljuk.