Megismerés, élmény és alkotás a művészetalapú kutatásokban

Abstract

Önmagunk, társaink megismerése, a körülöttünk zajló élet és élettelen megtapasztalása érzékelésünk összetettségén alapszik. A művészetek gyakorlása és fogadása teret ad az emberi lét és érzékelés sokféleségének megélésére. Ebből fakadóan a művészetek misztikus világa a tudományos megismerés tekintetében is érdekes lehet, hiszen az hozzájárulhat a megismerés dimenzióinak tágításához, a pontosabbnak vélt tudás előállításához. Ezért a művészet által megélt élményekhez kapcsolódó és azt a megismerés egyik eszközeként alkalmazó kutatások egyre elterjedtebbek, azzal együtt, hogy a fogalmak használatában, a művészeti eszközök alkalmazásaiban sok bizonytalanság érzékelhető. A tanulmány célja, hogy elméleti összegzést biztosítson a művészetalapú kutatásokról és hozzájáruljon azok további terjedéséhez. Elsőként bemutatja a művészetalapú kutatások fogalmát, határát és típusait, alkalmazási területeit, majd az alkalmazás célját, lehetőségeit és előnyét, végül a művészetalapú kutatási folyamat egy-egy kiemelten jellegzetes elemét.