Épségizmus a posztszocializmusban – Fogyatékossággal élő vállalkozók narratívái Magyarországon

Abstract

Ebben a tanulmányban a posztszocialista időszak magyar fogyatékossággal élő vállalkozóinak narratíváit vizsgáljuk. Kutatási kérdésünk arra vonatkozik, hogy hogyan jelenik meg az épségizmus, a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés a fogyatékossággal élő vállalkozók életében, valamint a szocializmus utóhatása ennek megélésében. Úgy véljük, hogy az államszocialista múlt olyan módon befolyásolja az fogyatékossággal élő vállalkozók életét és karrierjét, amely egyedülálló a vállalkozói és a fogyatékosságtudományi szakirodalomban. Huszonkilenc magyar vállalkozó beszámolójára támaszkodva, a mikrotörténelem módszertanának segítségével négy olyan mechanizmust azonosítottunk, amely a posztszocialista épségizmust sajátossá teszi: a láthatatlanság, a passzivitás és a jóléti függőség, a fogyatékossági érdekképviselettel foglalkozó szervezetek legitimitása, valamint a gazdasági részvétel korlátai. Kutatásunk azt sugallja, hogy ezek a jelenlegi politikai, társadalmi és gazdasági környezetbe ágyazott hatások csak lassan és hosszú idő alatt változhatnak meg.