Kenneth Lux: A profitérdekeltség kudarca

Abstract

A "modernitás kísérletének kudarca" kifejezés E. F. Schumachertől származik, aki a "modernitás kísérletén" két, egymással összefüggő dolgot értett. Egyfelől a modernitás nagyjából háromszáz éves időtartama az emberi történelem hosszú évezredeinek csupán egyetlen pillanata, másfelől a történelem folyamán ez az első alkalom, hogy egy társadalom olyan motivációk és elvek nélkül kísérel meg élni, melyek az anyagi-gazdasági szempontok fölött állnak - vagyis a transzcendencia valamely formája nélkül. Schumacher szerint e kísérlet kudarcot vallott, mert a modern társadalom - rövid története során - a legjobb úton halad afelé, hogy mind a természetet, mind a társadalmat elpusztítsa. Magasabb motiváló szempontok vagy elvek hiányában más szervező és motiváló elv veszi át azok szerepét, s ez az elv a modern társadalom legfontosabb jellegzetességévé válik. Azt állítjuk, hogy ez az elv a profitérdekeltség, amely mind a személy pszichikuma szintjén, mind a gazdaság megszokott gyakorlataként megjelenik. Más szóval, ha nincs transzcendencia, akkor profitérdekeltség van, és ha a modern társadalom kudarcot vall, akkor az a profitérdekeltség kudarca. Mivel a profitérdekeltség nem más, mint a vagyon folyamatos bővülése, ezért a profitérdekeltségen alapuló társadalom szükségszerűen az örökös gazdasági növekedés mellett elkötelezett. A modern társadalmat így a fogalmak alábbi kapcsolódása jellemzi: önzés => profitérdekeltség => növekedés. Sok, fenntarthatóságot szorgalmazó szerző még mindig elfogadja ezt az összefüggést, és úgy véli, hogy a profitérdekeltség - megfelelően manipulálva - fenntartható társadalomhoz vezet. Nem ismerik fel, hogy a hagyományos gazdasági motivációt valami mással kell helyettesíteni ahhoz, hogy ez az új, fenntartható gazdaság létrejöjjön. Cikkünkben azt állítjuk, hogy a profitérdekeltség helyettesítése nem az emberi természet megváltoztatását igényli, hanem annak helyreállítását. Ennek során a profitérdekeltséget a közjó iránti elkötelezettség váltja föl (amit transzcendenciaként is értelmezhetünk, csak a gyakorlat nyelvére lefordítva). A közjó iránti motivációt például két politikai célkitűzéssel hívhatjuk életre: a munkabér/minimálbér arány maximálásával és az összes vállalat kötelezően nonprofittá alakításával. A fogalmak ez esetben a következőképpen kapcsolódnak össze: közjó => nonprofit => fenntarthatóság.