Bryan G. Norton: Népesedés és fogyasztás - Környezeti problémák a méret tükrében

Abstract

Szinte minden alkalommal, amikor egyetemistáknak környezettel kapcsolatos témákat tanítok, akad legalább egy hallgató, aki magabiztosan állítja, hogy a környezeti problémák leginkább a népességnövekedés számlájára írhatók, és ha szabályozni tudnánk a népesség növekedését, akkor a problémák is megszűnnének. Noha e hallgatói tudatlanság láttán mindig megpróbálom leplezni kiábrándultságom - különösen, ha ez a problémákról való kötetlen gondolkodás során bukkan fel -, azt is be kell vallanom, hogy ezekben az esetekben valósággal vissza kell fognom magam e tanulók nyilvános megdorgálásától. Még inkább elkeserítő azonban az, hogy alighanem sok egyesült államokbeli felnőtt is osztja e nézetet, s ez talán a fejlett világ más részein élőkre is igaz. A környezeti problémák e szánalmas leegyszerűsítése nemcsak hogy egyszerűsítés, hanem erkölcsi szempontból is veszélyes. Ha mindezt összekötjük azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy az iparilag fejlett országok kézben tartják népesedésüket, akkor a környezeti problémák népesedési kérdéssé szűkítéséből már egyszerűen következik az, hogy a létező és a kibontakozó környezeti problémákért a kevésbé fejlett országok a felelősek. Az órán a diákokat azzal próbálom kizökkenteni önelégült álláspontjukból, hogy rámutatok a következőkre: ha a környezeti problémák forrása valóban a gyermekvállalás, akkor azt is tudomásul kellene venniük, hogy - a jelenlegi fogyasztási szokások mellett - minden megszületett amerikai gyermek 40-50-szer nagyobb hatást gyakorol környezetére, mint egy szegényebb országbeli. E környezetterhelő fogyasztás nagy része csak azért lehetséges, mert a Dél kevésbé fejlett országaiból anyag áramlik az iparosodott Észak felé. Még ha ez az anyagáramlás gyors gazdasági növekedést eredményez is, mint például Indonéziában, a környezeti és kulturális költségek óriásiak, s e növekedés gyümölcseit gyakran csak az elit élvezi.