Nicholas Georgescu-Roegen: Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma

Abstract

Különös esemény volt a közgazdasági gondolkodás történetében, hogy évekkel azután, hogy a mechanisztikus dogma elvesztette uralkodó pozícióját a fizikában és szorítása enyhült a filozófia világán, a neoklasszikus iskola alapítói a mechanika mintájára fogtak hozzá a közgazdaságtan tudományának kimunkálásához - amely Jevons szavaival "a hasznosság és az önérdek mechanikája" (Jevons [1924], 21. o.). S bár a közgazdaságtan nagyot fejlődött azóta, semmi sem történt annak érdekében, hogy a közgazdasági gondolkodás szakítson a standard közgazdaságtan ősatyáinak gépies módszertanával. Fényes bizonyítéka ennek a gazdasági folyamat szokásos tankönyvi bemutatása, az önmagába záródó körfolyamat diagramja: ingamozgás a termelés és a fogyasztás között egy teljesen zárt rendszerben (Bye [1956], 253. o.; Bach [1957], 60. o.; Dodd-Hasek-Hailstones [1957], 125. o.; Havens-Henderson-Cramer [1966], 49. o.; Samuelson [1970], 42. o.). Ugyanaz a helyzet a standard közgazdasági irodalmat díszítő analitikus elemekkel: azok is egy önfenntartó mechanikai analógiára egyszerűsítik a gazdasági folyamatot. Azt a nyilvánvaló tényt, hogy a gazdasági folyamat és az anyagi környezet között folyamatos kölcsönhatás létezik, ami történelemformáló, egyáltalán nem veszik figyelembe a standard közgazdaságtanban. S ugyanez igaz a marxista közgazdászokra, akik Marx ama dogmájára esküsznek, hogy minden ajándék, amit a természet nyújt az embernek (Marx I/84., I/169., I/200., I/564. o. és II/XX. fejezet). Marx híres újratermelési diagramjában is körfolyamatként és teljesen önfenntartó rendszerként jelenik meg a gazdasági folyamat (Hull [1899]; Marx II/27. o.).