Az öko-modernizáció és ellentmondásai - Magyarországi nagyvállalatok zöldülése az 1990-es években

Abstract

E tanulmány célja a vállalatok, üzleti vállalkozások környezettudatossá válási folyamatának (amit a rövidség kedvéért zöldülésnek fogunk nevezni) empirikus vizsgálata. A vizsgálat eddigi elméleti kutatásomat egészíti ki, amelyről e folyóirat oldalain már volt alkalmam beszámolni (lásd Pataki [1999]). A tanulmány egy, az utóbbi két évben a magyarországi nagyvállalatok körében végzett empirikus kutatás eredményeit ismerteti. Célunk azonban egyáltalán nem a vállalati környezeti menedzsment úgymond "legjobb gyakorlatainak" (eszköztárának) a föltárása, hanem inkább arra törekszünk, hogy a kritikai szervezeti- és társadalomtudományok hagyományát követve (Alvesson-Willmott [1992], Reed [1992]) megértsük a magyarországi nagyvállalatok zöldülésének folyamatát. Ennek érdekében egyszerre kell vizsgálat tárgyává tenni az intézményi struktúrákat, az egyéni cselekvőket és egymásra hatásukat (lásd Giddens [1984], Whittington [1988] és [1992], Barley-Tolbert [1997], Child [1997] és Reed [1997]). Azt kívánjuk megérteni, hogy a vállalati zöldülés társas (vagy társadalmi) valóságának fölépítésben milyen intézményi logikák "aktiválódnak", melyek a domináns struktúrák, és azok hogyan hatnak a különböző egyéni szereplők jellemezte sajátos esetekben. Mivel a kutatási cél összetett interakciók, folyamatok, ok-okozati összefüggések megértése, illetve az elméletalkotás elősegítése, ezért a problémát esettanulmányokon keresztül közelítettük meg (lásd Eisenhardt [1989]; Tsoukas [1989]).