A biodiverzitás nemzetközi politikai gazdaságtana, különös tekintettel a tulajdonjogokra

Abstract

A jelen egyik legfontosabb nemzetközi politikai-gazdasági problémája kétségkívül a biológiai sokféleség megőrzését biztosító, illetve a biológiai erőforrásokkal való gazdálkodást szabályozó megfelelő nemzetközi rezsim kiépítése. A rendszernek többféle elvárást kell kielégítenie: egyszerre kell ökológiailag fenntarthatónak, gazdaságilag hatékonynak és igazságosnak, valamint politikailag kivihetőnek bizonyulnia. Az 1992-es Rio de Janeiró-i környezetvédelmi csúcskonferencián elfogadott Egyezmény a biológiai sokféleségről (Convention on Biological Diversity) az aláírók szándéka szerint egy ilyen rezsim alapját veti meg, ám többen szkeptikusak a tekintetben, hogy valóban képes-e ezt a szerepet betölteni (lásd Hufty (1998)). E nézet szerint a jelenlegi helyzetet egyfajta furcsa anarchia jellemzi, amelyben a szabályok jó esetben is csak formálódóban vannak a különböző aktorok egymással gyakran nehezen összeegyeztethető törekvései mentén. A jelentős nézetkülönbségek léte nem meglepő, ha belegondolunk, hogy az ügyben érintettek közé tartoznak a fejlett és a fejlődő országok államai, az élet megjelenési formáit hasznosító ipar vállalatai, a nemzetközi környezetvédelmi és fejlesztési szervezetek, a "zöldek" és az egyéb nem kormányzati intézmények (NGO-k), a nemzetközi és a helyi génbankok, a kutatók, s végső soron azok a hétköznapi emberek, akiknek a diverzitás megőrzése vagy pusztulása köszönhető.