Senki sem tévedhetetlen, avagy bel- és külterjesség – másképpen

Abstract

A gyűjtögetésből lassan kialakuló mezőgazdaságot évezredeken át sem sorolták a tudományok közé – úgy kezelték, mint természetes életjelenséget egy többre nem képes népréteg körében. Elméleti úttörői közül az 1752-ben született német Albrecht Daniel Thaer jellemezte elsőként úgy, mint az ipar egyik válfaját. Utána a szemlélet sok árnyalatban változott. Thaer meghatározása azonban ugyanúgy „megragadt”, mint az a sokkal általánosabb nézet, amely mindennemű képzettség nélkül is végezhető foglalatosságnak minősítette a mezőgazdaságot. Amikor pedig lassan-lassan „rangot is kapott”, a többi, „igazi” tudomány nyomban ráhúzta saját törvényszerűségeit, tekintet nélkül arra, hogy az eleven közegre (talaj, növény, állat) homlokegyenest más szabályok illenek, mint a termelés élettelen tárgyaira vagy eszközeire. E tanulmányban az eltérések néhány kirívó példájára szeretnék rámutatni, a teljesség bármilyen igénye nélkül.