Hol vannak a kutatás határai? : Világkávézó a részvételi szociolingvisztikáról

A konferenciaelőadás bővített, szerkesztett, jegyzetekkel ellátott változata.

Abstract

A szociolingvisztika kiemelt érdeklődéssel fordul a marginalizált helyzetű nyelvi csoportok felé. E csoportok kutatása aligha képzelhető el határátlépések nélkül, különösen akkor, ha önálló (tudományos) intézmények fenntartására csak korlátozottan vagy egyáltalán nem képes beszélőkről szólnak. A határ átlépése azt jelenti, hogy magunk mögött hagyhatjuk mindazt, amit magától értetődőnek és normatívnak tekintünk. De e magától értetődés és normativitás felismerése egyben ki is jelöli, azaz létre is hozza azokat a határokat, amelyeknek az átlépésére kísérletet teszünk. A kísérlet éppúgy szól rólunk, kutatókról, mint azokról, akiket kutatunk. És éppúgy szól a kutatásról, mint arról, amit és ahogyan kutatunk. A határnak egy ilyenféle diszkurzív felfogása azonban önmagában még nem dialogikus; ehhez nemcsak a kutatónak és a kutatásának kell határokon átlépnie, hanem a marginalizált csoportokba tartozóként megszólított beszélőknek is, és velük együtt annak is, ahogyan egymással beszélünk. A részvételi szociolingvisztika megközelítései a határok dialogikus újraértelmezésére vállalkoznak. A kutatási folyamatban érintettek minél szélesebb körű bevonódásaként és elköteleződéseként értett részvételiség – társadalomtudományi megalapozottsága és a szociolingvisztika több irányzatában messzire visszanyúló hagyományai ellenére – még mindig ritkán jelenik meg a szociolingvisztika kutatási műhelyeinek gyakorlatában. A 21. Élőnyelvi Konferencián szervezett világkávézót a részvételi szemlélet szociolingvisztikai érvényesítésének megvitatására szántuk. Ezzel nemcsak elméleti módon kívántunk hozzájárulni a részvételi szociolingvisztikáról kialakuló közös tudáshoz, hanem a konferencia szereplőinek – nyelvész és nem nyelvész beszélőknek – a tudásmegosztás linearitását átrajzoló aktív és dialogikus részvételével is.