„A békeidő és a környező országok sikertörténete reményt ad a hosszú távú felzárkózásra a Balkánon.” – Interjú Pogátsa Zoltán egyetemi docenssel

Abstract

Az interjú Pogátsa Zoltán értelmezésén keresztül vizsgálja a görög gazdaság jelenlegi növekedésének okait és korlátait, valamint a válságkezelés európai tanulságait. A beszélgetés központi állítása szerint Görögország „felzárkózásának” megértéséhez először az eurózóna első évtizedében kialakult, negatív reálkamatokra épülő hitel- és tőkebeáramlási buborékot kell értelmezni, amely önálló monetáris politika híján nem volt kezelhető nemzeti szinten. A buborék kipukkanása után a túlzott fiskális megszorítások – különösen az oktatás, egészségügy és infrastruktúra forrásainak visszavágása – egy évtizedre mesterségesen fékezték a növekedést. Fordulatot jelentett a 2012-es EKB-stratégia („Whatever it takes!”) és a mennyiségi könnyítés, majd a COVID-időszakban konszenzussá váló anti-megszorítási szemlélet. A mai görög növekedést Pogátsa részben a külső nyomás enyhülésével, részben a belső leértékelődéssel magyarázza, amely azonban mély társadalmi költségekkel járt: rezignációval, elvándorlással és a városi környezet leépülésével. A termelékenységi felzárkózás korlátjaként a humán tőkébe és K+F-be irányuló alacsony beruházás, illetve a földrajzi adottságokból fakadó iparosítási nehézségek jelennek meg; ugyanakkor a zöldenergia-lehetőségek kiaknázatlansága potenciális kitörési pontként kerül elő. Az interjú kitér a demokrácia stabilitására (a katonai beavatkozás elmaradásának történeti okai), valamint a Nyugat-Balkán eltérő felzárkózási pályáira, ahol a tőkehiány, az infrastruktúra-elszigeteltség és a populista politikai ciklusok mellett az EU aktívabb, „Marshall-terv-szerű” fejlesztéspolitikája jelenhetne meg kulcsfeltételként.