Klímaalkalmazkodás és területiség a Kárpát-medencében és Kelet-Közép-Európában. A térségbeli országok klímaalkalmazkodási politikáinak klímaszempontú térérzékenysége

Abstract

Az éghajlati alkalmazkodás a földrajzi térhez a terület- politikán, területfejlesztésen túl az ágazatok közül a talán legerősebben kapcsolódó szektor. Maga az éghajlat- változás régiónként eltérő hatásokkal jelentkezik, következményei térségekre szabott válaszlépéseket feltételeznek. Feltételezhetjük: a klímaalkalmazkodási politikák akkor lehetnek igazán hatékonyak, amennyiben megfelelő hangsúlyt képesek fektetni a területi kérdés- körökre. Felmerül a kérdés, hogy ezek a hangsúlyok léteznek- e egyáltalán a klímapolitikában? A téma vizsgálatához doktori kutatásom a térérzékenység fogalmát alkotja meg szakirodalmi áttekintés és különböző tudományágak/szakterületek térértelmezései alapján, és ezt az érzékenységet vizsgálja az európai országokban – nemzeti alkalmazkodási politikai dokumentumokon keresztül. A cikk röviden összefoglalja az ismert szak- irodalmi hátteret, bemutatja a vizsgálati módszertant és beszámol az első vizsgált részrégió, Kelet-Közép- Európai eredményeiről, ahol az első tapasztalatok azt mutatják: bár a klímaalkalmazkodási politika és tervezés súlya általában növekszik, a kapcsolódó monitoring/ értékelési tevékenységek és területi gondolkodás- mód, szervezőelvek az ágazatiakhoz képest még csak (jóindulatúan értékelve) kezdeti állapotot mutatnak.