Meritokrácia vagy informális hálózatok? Az MTA levelező tagságának odaítélési mechanizmusáról

Abstract

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagságának odaítélési mechanizmusa központi kérdés a hazai tudományos életben. Nem pusztán arról van szó, hogy ki válik akadémikussá, hanem mélyebb, strukturális problémák állnak a háttérben: miként mérhető a tudományos kiválóság, és hogyan garantálható az intézményes legitimitás. Ez az írás az MTA IX. osztályán belül az 1990 és 2025 közötti jelölési folyamatokat vizsgálta meg, hangsúlyt helyezve a közgazdaságtan, jog és a többi társadalomtudomány területére. A kvantitatív elemzés során világossá vált, hogy a tudományos teljesítmény – publikációs és idézettségi mutatók – csupán mellékszereplő. A főszerepet az informális kapcsolati hálók játsszák: a sikeres jelölések mögött rendre erős támogató hálózat áll. A kiválasztási folyamat tehát nem elsősorban meritokratikus elvek alapján működik, hanem informális alkuk és kapcsolati tőke alapján. Az intézményi kötődések, valamint a demográfiai tényezők, mint például a nem és életkor, marginális szerepet kapnak csupán. Az elemzés rávilágít arra, hogy komoly intézményi reformokra van szükség ahhoz, hogy az akadémiai kiválasztás valóban a tudományos teljesítményre, és ne informális kapcsolatokra épüljön.