Nem vész el, csak átalakul? – Kísérlet a neoliberális neopatriarchátus fogalmának magyarországi alkalmazására

Abstract

A tanulmány Campbell (2014) neoliberális neopatriarchátus fogalmát kísérli meg egy jelenkori magyarországi példán, az idősgondozáson és az azt körbevevő problémákon keresztül szemléltetni. A neoliberális neopatriarchátus elmélete szerint a nemek közötti egyenlőtlenségek annak ellenére maradtak fenn, hogy a klasszikus modernizációs elméletek alapján a gazdasági növekedés, valamint a nők minél nagyobb számú belépése a munkaerőpiacra az egyenlőtlenségek csökkentésének irányába kellett volna, hogy mutasson. Többek között Fraser ([2016] 2018) nyomán viszont ismert, hogy a munkaerő-újratermelő tevékenységekkel kapcsolatos nemi munkamegosztás újragondolásának és újrastrukturálásának hiányában belső feszültség terheli a gazdasági növekedést abszolút célként tekintő neoliberális kapitalizmust: a munkaerőpiacon elképzelt nő ugyanaz, akitől a különféle reproduktív munkák is elvártak. A neoliberális gender rezsimek nyilvános (public) formájában (Walby 2011) a piac, vagyis gyakran alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó nők, a háztartásiasított (domestic) formájában a család nőtagjai azok, akik ezeket a munkákat végzik. Egy friss magyarországi kutatás, a Nőügyek 2018 (Gregor és Kováts 2018) eredményei alapján mutatom be, hogy megfelelő ellátási formák hiányában hogyan maradnak magukra az idősgondozási feladatokkal az érintett hazai középkorú nők, és ez miként járul hozzá a nemek közti egyenlőtlenségek újratermeléséhez.