Az LMBT+ identitások és mozgalom politikai gazdaságtana a félperiférián

Abstract

Az alábbi tanulmány célja, hogy a fősodorbeli LMBT+ aktivizmus identitásalapú megközelítésével szemben kritikát fogalmazzon meg, egy másfajta (politikai gazdaságtani, rendszerkritikai) keretbe helyezze el az LMBT+ identitást és mozgalmat, valamint elemezze ezt az európai uniós mainstream megközelítést annak magyar szegmensével együtt. A tanulmány honlapok és néhány releváns írás szövegeinek elemzésére, valamint autoetnografikus reflexiókra épít. A fősodorbeli LMBT+ aktivizmus egy liberális, emberi jogi keretbe helyezkedő és identitáspolitikai alapú megközelítést használ. Ez kiderül nemzetközi dokumentumok (mint a Yogyakarta Alapelvek) és a legnagyobb európai LMBT+ szervezetek honlapjainak elemzéséből (ILGA Europe, IGLYO). Ezt a keretet követi a hazai aktivizmus is. Ez az ideológiai megközelítés gyakran párosul egy, a „nyugati”, liberális világot az elmaradott „keletivel” szembeállító diskurzussal. Ez az ideológia a szubjektum saját önmeghatározását állítja középpontba, és erre építi a jogokat, s az ehhez kapcsolódó politikai cselekvéseket. Maga a társadalmi nem (gender) fogalma is a nemi identitás dimenziójában értelmeződik. Ezzel valójában a szubjektumokat a neoliberális kapitalista gazdasági struktúrához köti, és az LMBT+ identitást is árucikké teszi. A félperiférián ehhez még hozzákapcsolódik egy, a „nyugati” világot értékként megjelenítő öngyarmatosítási tendencia is. Eközben rendszerkritikus szerzők rámutatnak arra, hogy a meleg (LMBT+) identitás hogyan ágyazódik be a kapitalista termelés és reprodukció keretébe. Az LMBT+ identitás a kapitalizmus terméke, a tőkerendszer centrális erőtere egyszerre termeli újra a heteronormatív modellt (különösen erősen a periférián), és inkorporálja a haladó „identitás-választó”, szabad, neoliberális, „meleg” szubjektumot. A tanulmány alapállítása az, hogy a materiális-gazdasági alapok figyelembevétele elengedhetetlen egy, a heteronormativitást és kapitalizmust lebontó ellenállás kiépítésében.