Konzervatív fordulat a zeneiparban és a digitális zeneipar új vállalkozói

Abstract

A tanulmányban amellett érvelek, hogy a digitális zeneipart övező domináns diskurzusok, narratívák vizsgálata – melyek főbb csatornái a zeneipari szaksajtó, a zeneipari konferenciák tematikája és nyelvezete, a populáris média és az informális zeneipari interakciók – egy az utóbbi években bekövetkezett ideológiai fordulatra mutat. A digitális zeneipar kialakulásának időszakát a következő optimista narratívák és az ezekhez kapcsolódó fogyasztókép jellemezték: a „hosszú farok” elmélete (Anderson 2006) és a „sláger zsarnokságának” vége; technológiai triumfalizmus és demokratizáció; az egyéni fogyasztói választás ereje, azaz felnőtt, érett, tudatos zenefogyasztó. Az elmúlt években azonban ezzel ellentétes narratívák látszanak megerősödni: a „digitális zenei szennyezés” és „a választék zsarnoksága”; a lemezkiadók, mint a minőség garanciái; infantilis (és feminizált) fogyasztó tömeg, amelynek szüksége van a szakértő ízlésformálókra. Az ideológiai síkot és a zene gazdaságát együtt vizsgálva arra juthatunk, hogy a digitális és online felületeken elérhető, választható zene sokat emlegetett bőségessége egyszerre elfedi, ugyanakkor elő is segíti az iparági koncentrációt. Egy 2014-ben végzett kvalitatív interjús kutatásom eredményeire hagyatkozva, az amszterdami alapítású 22tracks felületet például véve vizsgálom, hogy a playlisteket használó, zenei kurátori feladatokat ellátó felületek és maguk a zenei kurátorok milyen tekintetben jelenthetnek ellenirányú erőként hatva kihívást erre a koncentrációs folyamatra, illetve milyen tekintetben képezik részét annak.