Térbelileg függő bűnelkövetői csoportok

Abstract

A David Harvey és Henri Lefebvre munkái által megteremtett diszkurzív térben az urbanizált közegű rendfenntartási eszközök, illetve az igazságszolgáltatási szervek munkája teljesen újraértelmezhető, annak ellenére, hogy mindennapi munkájukban elsősorban a hatáskör- és illetékességi lehatárolások egyértelműségét kijátszó szervezetpolitikai döntések játszanak kulcsszerepet. A rendészeti szervek által keletkeztetett iratokból megismert bűnelkövetői csoportokról készült rendszeres információgyűjtések, valamint nyílt nyomozások azt erősítik meg, hogy a csoportosan vagy szervezetten történő bűnelkövetés jellegzetes térbeli mintázatokat követ. Jelen tanulmányunkban azt kívánjuk bizonyítani, hogy a rendőrség szervezeti érdekvezéreltsége alapján Jean-Paul Brodeur rendészetdichotómiáját – [minőségi (high) és mennyiségi (low)] – újra kell fogalmazni. A Lefebvre és Soja által kidolgozott térbeliség trialektiája alapján az érzékelt térbeliség szintjén kezelik a deprivált társadalmi hátterű zsebtolvajbandák, trükkös csalók, illetve utcai rablók aktivitásának tevékenységét. Míg az elithez kapcsolódó, érzékenyebb ügyek esetén, amit kissé ironikus módon minőségi rendészetként aposztrofálunk Brodeur alapján, a vizsgálatok sokkal kevesebb lehetőséget nyújtanak az érzékelésre, és így jelentősebb az elgondolt térként való beszédmód róla. Noha a minőségi rendészet világát jelentő vendéglátóipari komplexumok, éjszakai lokálok és más üzlethelyiségek felett diszponáló szervezett bűnözői csoportok térbeli mintázatot mutató mozgásának követése és feltérképezése jelentős hatást gyakorolhatna a bűnügyi felderítésre.