Az 1873-1896-os világgazdaság válságának természetrajza – A brit hegemónia és a 19. századi nemzetközi monetáris rend szétzilálódása

Abstract

Az új húzóágazatokban az Egyesült Államok és Németország is hatalmas részesedést szerzett a brit piacon, illetve egymás piacain, a brit exportõrök pedig ezzel párhuzamosan visszaszorultak. A német és az amerikai gazdaság két dologban alapvetõen különbözött a többiektõl: mindkettõ nagy volt és gyors növekedési rátával rendelkezett. Mivel a britek az új iparágakban kiszorultak a német és amerikai piacokról, termelésük nem bõvült megfelelõ ütemben, így a termelékenységük is lassult. Nagy-Britannia 1899-ben az amerikai import 26,3%-át tudta magáénak, míg Németország 18,7%-ot. Ez 1913-ban 26,5%-ra emelkedett, de Németország 30,7%-kal ekkor már megelõzte a briteket. Az Egyesült Államok részesedése a német importból ugyanebben az idõszakban 12%-ról 21%-ra nõtt, míg a brit 15%-ról 8,1%-ra csökkent. Az USA és Németország volt Nagy-Britannia két legnagyobb importforrása, fõként a gépek, vegyi anyagok, készételek és egyes fémek területén. Az új húzóágazatok exportpiacáról Nagy-Britannia lassacskán kiszorult. Kereskedelmi mérlegének egyensúlya egyre nagyobb mértékben gyarmati piacaitól függött. A szofisztikálatlan gyarmati piacokra irányuló eladások nem kényszerítették rá a gyártókat a mûszaki fejlesztésre, így ez a stratégia is segített a britek versenyhelyzetének aláásásában.