Az infláció mérési problémái és a zsugorfláció mikroadat-alapú vizsgálata a magyar fogyasztási cikkek piacán

Abstract

Az infláció mérése a monetáris politika, a jövedelemindexálás és a gazdaságpolitikai döntéshozatal egyik alapvető információs bázisa. A fogyasztóiár-index nemzetközileg összehasonlítható, stabil módszertani keretben előállított makrostatisztikai mutató, ugyanakkor értelmezése különös körültekintést igényel, ha a megfigyelt polci ár mellett a termék mennyisége, minősége, specifikációja vagy elérhetősége is változik. A tanulmány a zsugorflációt nem a fogyasztóiár-index hibájaként, hanem az árindexelméletben régóta ismert minőség-, mennyiség- és termékspecifikáció-változási problémakör egyik jól azonosítható piaci eseteként értelmezi. A cikk három elemre épül. Elsőként rendszerezi, hogy a termékméret-változás miként kapcsolódik a fogyasztóiár-index, a megélhetésiköltség-index, a minőségkiigazítás, az új termékek és a termékhelyettesítés kérdéséhez. Másodikként saját, ellenőrzött és termékcsaládosított zsugorindexadatbázis alapján bemutatja, hogy a kiszereléscsökkenésből eredő egységárhatás mikroadatszinten mérhető. Harmadikként a mikroadat-alapú eredményeket 604 fős, feltáró kérdőíves vizsgálattal kapcsolja össze, amely a zsugorfláció fogyasztói észlelését, az egységár-ellenőrzési gyakorlatot, az etikai megítélést és a vásárlási reakciókat vizsgálja. A 2024. október 28. és 2026. január 7. közötti időszakban vizsgált termékcsaládok esetében a zsugorindex fő indexe 118,2 pont volt, ahol a 100-as érték változatlan egységárat jelöl; ez 18,2%-os összesített egységárhatást jelez. Az átlagos kiszereléscsökkenés 9,7%, az átlagos egységár-emelkedés 23,0%, a medián egységár-emelkedés 17,2% volt. Az eredmények nem tekinthetők országos inflációs becslésnek, és nem alkalmasak a fogyasztóiár-index helyettesítésére. Arra azonban alkalmasak, hogy feltáró jelleggel megmutassák: a fogyasztó által érzékelt teher egy része nem közvetlen polci áremelésként, hanem termékméret-változáson keresztül jelenik meg. A tanulmány ezért az egységárak láthatóbbá tételét, a kiszerelésváltozások egységesebb jelölését, a hatósági és a piaci mikroadatok kutathatóbbá tételét, valamint egy fogyasztóvédelmi célú kiszerelésiosztály-index (KOI) bevezetését javasolja.